Lássunk előbb előbb néhányat aforizmáiból:
-
Néhány a klasszikusok közül:
Minden a túlsó parton van.
A halak sohasem hazudnak.
Közelebb van az otthoz a messze, mint az itthez a közel.
A hegycsúcsok mindig felül vannak.
Minden túlsó parttal szemben megtalálod az innensőt.
A ma a tegnap holnapja és a holnap tegnapja.
Víz alatt nem lehet énekelni.
Semmiből a kevés is sok.
Meghalni csak egyszer lehet.
-
Néhány C.M.J.-aforizma Szembesülés c. regényemből:
A sirályok a halat szeretik, nem pedig a tengert.
Csónakkal nem lehet átkelni a sivatagon.
Ha nem tudod, merre van Észak, igazodj Dél szerint.
Süketek ritkán botfülűek.
Ha szél nem fújna, vitorla sem kellene.
A sötétségnek nincsenek színei.
A tenger mindig meztelen.
Amit szemed nem hall, azt füled sem láthatja.
A dolgok önmaguk árnyékán fekszenek.
Nem hiánya jellemzi leghívebben a Jelenvalót?
Cecil M Jeopardy életrajza
A magyar irodalom számára a Nyugat
nemzedéke fedezte fel. Babits esszét írt költészetéről, Kosztolányi
verseket, Karinthy pedig aforizmákat fordított tőle. Szívesen beszéltek
róla, idéztek tőle, hivatkoztak rá. Révükön a bengáli nyelven alkotó
költő egy időre a pesti szalonok kedvencévé vált. Életéről csak annyit
tudtak, hogy egy Madagaszkárhoz közeli szigeten, egzotikus növények és
szent állatok társaságában alkotja zseniális műveit.
Később alakja részben feledésbe merül,
ám néhány irodalomtörténeti korszakkal később a posztmodern mintha újra
felfedezte volna a maga számára.
A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Mivel azonban dolgok önmagukban nem létezhetnek, így hát semmi sem igaz.
C. M. J.
Cecil M. Jeopardy
(1869, Vatomandry – 1957, Antananarivo) a magyar nyelvterületen főleg
aforizmáról ismert, bengáli, maláj és angol nyelven alkotó költő,
filozófus. Életét és szerteágazó munkásságát legendák övezik,
származásáról, születési helyéről nincsenek teljes hitelességű
információk. Eredeti neve: Ceśśaro Masunti Jesyunga.
A leendő költő valószínűleg egy magasabb
kasztbeli, de családjától kitagadott és kalmárnak állt, Indiából előbb
Indonéziába, majd Madagaszkárra vándorolt selyemkereskedő apa és
valamely Óceániai szigeten született maláj anya gyermeke, akit a tehetős
papa előbb Kuala Lumpur, majd Calcutta legjobb iskoláiban és egyetemein
taníttatott. A széles körű képzettséget szerző és számos nyelvet magas
szinten elsajátító tehetséges fiát apja diplomáciai pályára szánta, ez a
terve azonban, leginkább az ifjú Ceśśaro kalandvágya miatt, néhány
kísérlet után meghiúsult. A leendő költő utazni vágyott, be is járta az
Indiai óceán teljes szigetvilágát és partvidékét, Ausztráliát is
beleértve. Épp a déli kontinensen időzött, amikor az 1900-as év
fordulatot hozott életében: maláriát kapott és hosszú időre kezelésre
szorult. Egyes vélekedések szerint a magas láz okozta hallucinációk
alapozták meg misztikumba hajló költői világát. Mivel a hivatalos
orvoslás nem vezetett eredményre, a testi erejében megtört fiatalember
apjához vitette magát, aki ekkor már Madagaszkáron lakott. Helybéli
sámánok vették kezelésükbe. Néhány hónap alatt Jeopardy meggyógyult – és
megvilágosult. Ám egyáltalán nem a varázslók és törzsi halottlátók
világnézetét vette át, hanem a korábbi alapos filozófiai tanulmányaiból
vett ismereteket vonta sajátos szintézis alá. Később ebből született meg
az anyagelvű és idealista világnézet ellentmondásait áthidalni igyekvő Nagy Traktátum (amelyre egyébként egy helyütt Wittgenstein is hivatkozik).
Testi erejét visszanyervén és szellemi
útját megtalálván Jeopardy ezután, 1902-ben költözik egy Madagaszkárhoz
közeli apró és névtelen szigetre, ahol egzotikus növények és szent
állatok társaságában néhány évtized alatt hozza létre gazdagnak mondható
és több világirodalmi jelentőségű alkotást is tartalmazó életművét.
Ezek legismertebb darabja az eredetiben hozzáférhetetlen, de angol
nyelvre is lefordított Under the Golden Key (Az aranykulcs alatt). Haláláig mindössze kétszer mozdult ki otthonából.
1928-ban európai körutazást tesz.
Párizsban „első kézből” ismerkedik meg a modernista irányzatokkal.
Bretonnal barátságot köt. Egy kávéházban találkozik Tsúszó Sándorral, ahol Dora Maar fotót készít róluk.
A negyvenes évek második felében néhány
hónapot Indonéziában tölt, ahol névleg ugyan csatlakozik az Angkatan ‘45
szellemi irányvonalához, de később megtagadja az irodalomújítók
eszméit, amiért is Muhammad Balfas,
a mozgalom vezéralakja súlyosan megneheztel az akkor már idős költőre
és bölcselőre, maradinak és vaskalaposnak nevezi, éles pamfletet ír
ellene, amiért is a sértődött Jeopardy visszautazik kedves szigetére és
korábbi elszigeteltségét a végsőkig fokozva éli maradék esztendeit.
Visszatér korábban is nagy kedvvel gyakorolt műfajához, az aforizmákhoz.
Tíz évvel később újra hallucinációk
kezdik gyötörni. Miután az egyik spontán spirituális szeánsz után végleg
elveszteni látszik eszméletét, mentőhelikopter szállítja
Antananarivóba. A kórházban egyszer még magához tér és egy hosszú kínai
mesét mond el a köré gyűlt fehér köpenyes személyzetnek. Miután ennek
utolsó szavát is kimondja – „madár” – nagyszerű szelleme is visszaszáll a
bengáli és maláj ősök transzcendens világába.
Haláláról a világirodalom nem emlékezik
meg, műveit nem adják ki újra. Legendás alakja végleg feledésbe merülne,
ha a kortárs magyar alkotók némelyike – részben Babits, részben Tsúszó Sándor
hagyatékát kutatva – fel nem fedezi a maga számára. Nekik köszönhetően
Joepardy szellemi öröksége ma már harmonikusan illeszkedik az aktuális
irodalmi kánonba.
