Mutasd meg, hol laksz, hol dolgozol, hol alszol - és én megmondom, ki vagy. Az embert formálja környezete, de az ember is formálja környezetét. A lakni passzív ige - belakni valamit aktívan kell. (Dr. Bodolay Klára belsőépítész). - Ez a weboldal diszperzív Google-optimalizálás alatt áll. - Honlapoptimalizálás és linképítés a jobb Google-helyzésért!

2014. november 5., szerda

Zakar József keramikusművész kiállítása

2014. november 12-én szerdán, 18 órakor nyílik Zakar József keramikusművész kiállítása
Képzeletbeli utazásom emlékei címmel a Museion No.1 Galériában. (1091 Budapest, Üllői út 3.)

„ A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamba, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző… Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.”

/Szabó Lőrinc/

Egészen kisgyermek korom óta vonzódom a várakhoz, régi épületekhez, romos építményekhez. Minden esetben valamiféle megfoghatatlan titokzatosság rejtőzik a falak között. Képzeletemben ugyan, de kalandos utakra invitálnak a romok, ha csak néhány pillanatra, vagy percre is, de belecsöppenek az adott korba, létrehozva magamban egy teljesen fiktív történetet, képzeletbeli szereplőkkel, kitalált élethelyzetekkel. Alföldi gyerekként a várak, hegyek látványa, misztikuma reflektálásra késztet. Maga az utazás (fizikálisan, gondolatban, időben) várakozással tölt el, érzelmileg felfokoz.
Az elmúlt években készült autonóm plasztikákból, architektonikus kompozíciókból álló tárgy-együtteseim darabjai formailag és tematikájukat tekintve is szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Az absztrakt, geometrikus térbeliség már évek óta foglalkoztat. Plasztikáim egymásból fejlődő kompozíciói, a kint és bent, a zárt és nyitott fogalmak köré rendeződnek; a darabok nagy részének szellemiségében a múlt és a jövő közötti kapcsolat változásának egy rögzített pillanatában való megfogalmazása jelentkezik; sok esetben azonos emlékképként megjelenve, melyek akár történelmi, történeti témájú eredetre is vonatkoztathatóak. Azonban egy esetben sem beszélhetünk konkrét előképről, vagy kiindulópontról.
Plasztikáim gondolati hátterét tekintve, elsősorban olyan emberi alkotások, konstrukciók, architektonikus képződmények inspiráltak, melyekkel eddigi (valóságos és képzeletbeli) utazásaim és mindennapjaim során találkoztam és találkozom: város- és utcarendezési megoldások, különböző korok épületei, konstrukciói. Az épülettömbök és a közöttük lévő negatív terek egymáshoz való viszonya, ritmusa, a különféle építészeti elemek (oszlopok, lépcsők, ablakok) osztása és aránya mind gondolkodásra és cselekvésre késztetnek, hogy lefordítsam a bennem keletkező impressziókat a plasztika nyelvére. Kompozícióimat a „deformált”, „torzított” geometriájú testek megszakadó- és irányt váltó vonalai, síkjai határozzák meg. Ennek a fajta mozgásnak, és dinamikának a különböző arányú felhasználásával, harmóniára való törekvéssel igyekszem eszközt találni egyfajta archaikus nyugodtság közvetítésére.
Az elmúlt években készült munkáimmal a fent leírt tematikámmal foglalkoztam, több szemszögből közelítettem meg, technikai és anyagbeli vonatkozásában különböző megoldásokra törekedtem.  Az utóbbi időszakban egyre nyitottabbá és érdeklődőbbé váltam az általam vizsgált valódi és képzeletbeli építmények, romok és környezetük felülnézeti képeinek vizsgálatára. Új utak és lehetőségek nyílnak meg általuk számomra a tervezői és kivitelezői folyamatok során.  
                                                                                                                     /Zakar József/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése