Mutasd meg, hol laksz - és megmondom, ki vagy. Ember és dizájn egymás kiegészítői. A lakni passzív ige - belakni valamit aktívan kell. Belsőépítész, lakberendező). | Ez a weboldal Google keresőoptimalizálás alatt áll. - Honlapoptimalizálás és linképítés a jobb helyzésért!

2014. november 28., péntek

Antik festett népi bútorok

festett antik bútor
Gondoltad volna, hogy az a bútor számít antiknak, amelyik 200 évnél régebbi? És gondoltad volna, hogy újabban ezt levitték 100 évre? Sőt! Egyes kereskedők manapság már az 1930 előtt keletkezett bútorok mindegyikét antiknak számítják. Őrület. Még meg sem száradt rajtuk rendesen a lakk. Vagy a festék.

Különösen, ha festett bútorról van. Ezek különleges helyet foglalnak el a népi bútorművészetben, így a magyarban is, bár eredetük sok esetben az európai reneszánsz művészetben gyökerezik, így kétségtelen az a hatás, melyet a nagyobbrészt XVIII. századi, csak kisebb részben korábbi, református templomok karzat-, szószék- és mennyezetfestése gyakorolt a paraszti környezetben élő és működő, képzetlen, de tehetséges asztalosok művészetére. Ilyenekkel az egész magyar nyelvterületen találkozunk, de a virágos reneszánsz legszebb alkotásai Erdélyben találhatók. Az indák, virágok egy-egy kazettát töltenek meg, és bár a motívumok ismétlődnek, mégis mindegyik önálló alkotás. Kapcsolatukat a paraszti bútorokkal még nyilvánvalóbbá teszi az a tény, hogy a vándorló templomfestők szívesen vállalták egy-egy láda díszítését is, ami így már közvetlen mintául is szolgálhatott a helybeli asztalosok számára.

Az itt látható kép egy Hartáról származó darabot mutat be, egy lófejes festett sváb ágyat összetolt állapotban.


2014. november 21., péntek

Tesdesign - Testekre írt versek


Vizuális költészet - body art - testdizájn - könyv

Kötet és kiállítás testekre írt versekből

November 20-án megnyitotta kapuit a VAM Design Centerben Viola Szandra és Nánási Pál közös, Testreszabás című kiállítása. A költőnő versei testekre írva jelennek meg hazánk egyik legismertebb fotósának képein, ily módon tehát a testiség, az irodalom és a fotóművészet különös elegyét képezik. A kiállítás megnyitója egyúttal könyvbemutató is volt, ugyanis a versek és a képek már kaphatók az Atheneum Kiadó gondozásában megjelent Testreszabás című albumban.

Viola Szandra táncosok segítségével egy különleges testvers-performansszal kedveskedett az érdeklődőknek a kiállítással egybekötött könyvbemutatón. A versek egyes részletei a költőnő és a többi fellépő testén jelentek meg, sőt, Könyv Katalin Barcsay-díjas festőművésznek köszönhetően a szöveg egy részlete a performansz közben született meg, vagyis jelen esetben íródott a táncosok testére.
A kiállítást Petőcz András, költő, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke nyitotta meg, aki beszédében méltatta Viola Szandra és Nánási Pál közös munkáját. Elmondta a meztelenség valamiért mindig botrányt jelent: ma éppúgy mint harminc évvel ezelőtt vagy még régebben, de ezek az alkotók a meztelenséget, a testet felemelték egy magasabb, művészi szintre.
Nánási Pál a könyv egyik alkotója is ezen az estén vehette először kezébe a könyvet.
- Rendkívül jó érzés ezt a kötetet a kezembe fogni. A mai világban ritkán találkozunk a képekkel ilyen szép, tárgyiasított formában, ezért nagyon fontos számomra, hogy most a kezemben tarthatom a kötetet, és így láthatom újra a képeket – mondta Nánási Pál. – A fotózás maga is más volt, mint a többi, nem kötöttek olyan erős szabályok az alkotásban, mint amit egyébként a megrendelők tőlem elvárnak. Nagyon élveztem a közös munkát Szandrával és a többiekkel.
- Régóta tervezgettem ezt az albumot és a kiállítást, és nagyon örülök, hogy mindez végre valósággá válhatott. A kiállítással és a kötettel arra kerestük a választ, hogyan játszhat szerepet a női és férfi test a költészetben és a vizuális megjelenítésben, valamint hogyan lehetséges hiperművészetet megalkotni a képzőművészet, költészet, fotó illetve a tánc elegyítéséből- mondta Viola Szandra.
A fotózások során többek között Könyv Katalin Éva, Barcsay-díjas festőművész írta fel a verseket a különleges vásznakra: az emberi testekre.
- Mindig is szerettem a testfestést, egészen különleges dolog emberi testekre, és nem élettelen tárgyakra alkotni. Nagyra tartom azt a hitet, amivel az alkotók nekiálltak ennek a munkának, és őszintén örülök, hogy végre valósággá válhatott a kiállítás és az album.

Pest-budai lépcsőházak: Somlai Tibor belsőépítész könyve

Könyvajánló - belsőépítészet - Budapest Seo

Fent és lent

budapest keresőoptimalizálás

Pest-budai lépcsőházak 1835-1945


Somlai Tibor belsőépítész legújabb kötete egy sorozat negyedik darabjának tekinthető. Az első három könyv a XX. századi belsőépítészet különböző irányzatait ismertette. A Tér és idő a két háború közötti modern lakásbelsőkkel foglalkozott, a Távol és közel1945-től 1970-ig a belsőépítészeti irányzatokat vizsgálta, a Volt és nincs pedig 1900-től 1945-ig dolgozta fel a nagypolgári és arisztokrata enteriőröket. A mostani válogatás, a Fent és lent a legreprezentatívabb budapesti lépcsőházakat és előcsarnokokat mutatja be 1835-től 1945-ig – az egyszerű bérházakétól a pompás palotákéig. El-elhaladva egy-egy épület előtt sokszor nem is sejtjük, hogy már a kapun belépve milyen lenyűgöző látványban lehet részünk. Ezeknek a gyönyörű belső tereknek a világába nyújt bepillantást a kötet, ugyanabban a szubjektív hangnemben, mint a szerző előző kötetei.
Székely Péter fotóművész nagyszerű felvételei és a fotókhoz fűzött oldott hangú elemezések csaknem száz budapesti lakóház lépcsőházával ismertetnek meg bennünket.

Terjedelem: 288 oldal
Méret: 228 x 265 mm
Kötés: Füles kartonált
Ár: 9900 Ft
ISBN: 978 963 1362 61 9

A honlapot támogatja a Budapest Seo Keresőoptimalizálási Szolgáltató cég, 13. ker

2014. november 5., szerda

Zakar József keramikusművész kiállítása

2014. november 12-én szerdán, 18 órakor nyílik Zakar József keramikusművész kiállítása
Képzeletbeli utazásom emlékei címmel a Museion No.1 Galériában. (1091 Budapest, Üllői út 3.)

„ A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamba, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző… Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.”

/Szabó Lőrinc/

Egészen kisgyermek korom óta vonzódom a várakhoz, régi épületekhez, romos építményekhez. Minden esetben valamiféle megfoghatatlan titokzatosság rejtőzik a falak között. Képzeletemben ugyan, de kalandos utakra invitálnak a romok, ha csak néhány pillanatra, vagy percre is, de belecsöppenek az adott korba, létrehozva magamban egy teljesen fiktív történetet, képzeletbeli szereplőkkel, kitalált élethelyzetekkel. Alföldi gyerekként a várak, hegyek látványa, misztikuma reflektálásra késztet. Maga az utazás (fizikálisan, gondolatban, időben) várakozással tölt el, érzelmileg felfokoz.
Az elmúlt években készült autonóm plasztikákból, architektonikus kompozíciókból álló tárgy-együtteseim darabjai formailag és tematikájukat tekintve is szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Az absztrakt, geometrikus térbeliség már évek óta foglalkoztat. Plasztikáim egymásból fejlődő kompozíciói, a kint és bent, a zárt és nyitott fogalmak köré rendeződnek; a darabok nagy részének szellemiségében a múlt és a jövő közötti kapcsolat változásának egy rögzített pillanatában való megfogalmazása jelentkezik; sok esetben azonos emlékképként megjelenve, melyek akár történelmi, történeti témájú eredetre is vonatkoztathatóak. Azonban egy esetben sem beszélhetünk konkrét előképről, vagy kiindulópontról.
Plasztikáim gondolati hátterét tekintve, elsősorban olyan emberi alkotások, konstrukciók, architektonikus képződmények inspiráltak, melyekkel eddigi (valóságos és képzeletbeli) utazásaim és mindennapjaim során találkoztam és találkozom: város- és utcarendezési megoldások, különböző korok épületei, konstrukciói. Az épülettömbök és a közöttük lévő negatív terek egymáshoz való viszonya, ritmusa, a különféle építészeti elemek (oszlopok, lépcsők, ablakok) osztása és aránya mind gondolkodásra és cselekvésre késztetnek, hogy lefordítsam a bennem keletkező impressziókat a plasztika nyelvére. Kompozícióimat a „deformált”, „torzított” geometriájú testek megszakadó- és irányt váltó vonalai, síkjai határozzák meg. Ennek a fajta mozgásnak, és dinamikának a különböző arányú felhasználásával, harmóniára való törekvéssel igyekszem eszközt találni egyfajta archaikus nyugodtság közvetítésére.
Az elmúlt években készült munkáimmal a fent leírt tematikámmal foglalkoztam, több szemszögből közelítettem meg, technikai és anyagbeli vonatkozásában különböző megoldásokra törekedtem.  Az utóbbi időszakban egyre nyitottabbá és érdeklődőbbé váltam az általam vizsgált valódi és képzeletbeli építmények, romok és környezetük felülnézeti képeinek vizsgálatára. Új utak és lehetőségek nyílnak meg általuk számomra a tervezői és kivitelezői folyamatok során.  
                                                                                                                     /Zakar József/