Buda, Pest, Álom

Lidia Povh

Álom

Soha nem jártál sem Budán, sem Pesten, sem Csepelen,

nem merültél a Duna tükrei közé,

fejedre koszorút nem fontál kamillavirágból,

és nem mostad csillogósra kis ablakát annak a háznak,

amelyhez a római torony

árnyékát keresztező ösvény vezet

a csendes utca végén.

Nem voltál ott soha!

Valóban?

Akkor honnan ez a pontos álom?

Honnan tudsz a csorba párkányú ablakról?

Honnan ismered a rózsákat a tányérokon,

az estében lélegző jázminillatot,

a Dunán evező Holdat?

Itt legszebb álmaid szálaiból szövik

az esti mesék szőttesét,

s míg alszol, füledbe fészkel

a reggeli zajok feszített puhasága.

Mégis, amikor felébredsz,

már nem emlékszel

a magad álmodta Magyarországra –

sem arcok, sem szavak –

csak valami tépett dallam,

csak a lassan múló hangulat.

Egy marék illatos erdei gyümölcs

a tudatalatti bódító dzsungeléből.

Balla D. Károly posztumusz fordítása