Belsőépítészeti esztétika

Minden művészeti ágban, így a belsőépítészetben is a minőség mértéke az esztétikum. Ennek megléte vagy hiánya nem is annyira azt mutatja, szép-e valami, hanem azt, hogy rendelkezik-e az elvontabb értelemben vett szépség vagy inkább szépesség nehezen körvonalazható értékeivel.

Igen ám, csakhogy az esztétikum és a művészi érték mibenlétének a meghatározása a legnehezebb feladatok egyike.

Egy sajátos elmélet például abból indul ki, hogy minden létező komplex módon létezik: van valós és van képzetes létezése. Ez alól nem kivétel egy szobabelső vagy egy belsőépítészeti koncepció sem.  E szerint az elmélet szerint a dolgok nem választható el élesen a létezés két dimenziója alapján, mert minden létező ebben a kettősségben létezik, bár igaz, hogy egyik kiterjedése is és másik kiterjedése is lehet semmis. Ekkor sorolunk valamit vagy csak a valóság, vagy csak a képzelet világába, ám az esetek többségében nem steril előfordulásokkal van dolgunk, azaz a nagyon valós dolgoknak is lehet érzékelhető képzetessége, mint ahogy az imaginárius dolgok létezése is átívelhet a valóságba. A létezést és a létezőt tehát kiterjedése jellegénél fogva sorolhatjuk ide vagy oda, inkább ide vagy inkább oda, de a létezés ereje, intenzitása, ránk gyakorolt hatása tekintetében nincs okunk különbséget tenni valós és képzetes létező között.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható:  Beavatkozó művészet.