Mutasd meg, hol laksz - és megmondom, ki vagy. Ember és dizájn egymás kiegészítői. A lakni passzív ige - belakni valamit aktívan kell. Belsőépítész, lakberendező). | Ez a weboldal Google keresőoptimalizálás alatt áll. - Honlapoptimalizálás és linképítés a jobb helyzésért!

2012. március 31., szombat

Amikor a madarak a vállamra szálltak

Voltaképp első igazi költeményeim...
 
Egy eddig számomra ismeretlen folyóirat internetes változatában rábukkantam néhány régi versemre. Bár előzetesen nem kérték közlésükhöz hozzájárulásomat, most megkeresésemre gáláns ajánlatot tettek – örömmel el is fogadtam. A publikáció érdekessége, hogy az 1978-79-ben írt verseim nagyjából az elsők azok közül, amelyeket ma is fontos darabjaim között tartok számon. Mondhatnám azt is, hogy bár ekkor már csaknem 5 éve publikáltam, mégis ezek tekinthetők voltaképpeni első költeményeimnek.

Magáról a lapról a következőket tudtam meg:
A Barátság című, Magyarország népei kölcsönös megismerését szolgáló kulturális és közéleti folyóiratot civil kezdeményezésként 1994-ben alapította Ember Mária és Mayer Éva azzal a céllal, hogy Magyarországon, ahol jelentős kisebbség él együtt a többségi közösséggel, a kisebbség történelmére, hagyományaira, kultúrájára vonatkozó ismeretek közlésével elősegítsék a különböző népcsoportok közötti megértést, elfogadást.
Ez nemes törekvés, jó helyre kerültek korai madaraim.

2012. március 15., csütörtök

Irodalmi projektumok, webakciók

Idestova 12 éve annak, hogy írói és irodalomszervezői munkámat kihelyeztem az internetre. Nagyon itt volt az ideje, hogy a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) link-jegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben, amelynek élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll, de már használható. Látogassátok: Balla D. Károly


nyárigumi

2012. február 7., kedd

Tényekkel szembesültem

Futótűzként terjedt agyamban a hír: Elfogyott a Szembesülés! Aztán kiderült, hogy mégse. Viszont más is írt ilyen címmel regényt.

A minap fontos könyveim pécsi kiadójának honlapján az általános szerzői listát böngészve némileg meglepve láttam, hogy 2005-ben kiadott regényem elfogyott. Erről eszembe jutott, hogy a könyvnek saját honlaprendszeremben nincs méltó oldala, írói szájtomon csak egy elkezdett, csonka lap árválkodik, így legalább a régi, meglehetősen elavult rendszeremben szereplő oldalt igyekeztem kicsit felújítani. Így sikerült: Szembesülés. Ezek után két meglepetés is ért.

Az első, hogy tavaly ugyanezen a címen egy másik szerző is publikált regényt. A második: amikor az elfogyást újra ellenőriztem, most már a saját könyveim kiadói listáján, kiderült, hogy a regényem mégsem fogyott el. Visszamentem az összes szerző általános oldalára, s kiderült, elsőre elnéztem a dolgot: a fölöttem szereplő könyvre vonatkozó megjegyzést gondoltam sajátomnak. Így hát, kedves olvasóim, semmi pánik, a Szembesülés a kiadó honlapján a megfelelő űrlap kitöltésével továbbra is megrendelhető. Egyben -endő is.

(Természetesen a Tejmozi is megvásárolható.)

2012. február 1., szerda

Kő és árnyék

Leendő könyvem egyre inkább előrevetíti szép színes árnyékát – a címlapon Csönge fotója, ő készítette az elülső borítót és a gerincet is, a kiadó ezek alapján állította össze a teljes kiterített borítót a vágóvonalakkal. A köny előzményeiről bővebben: Kő és árnyék.

2012. január 10., kedd

Tsúszó Sándor-breviárium, I.

Megjelenőfélben van, illetve nagyjából-egészében már meg is jelent, csak forgalomba kerülése, úgy tűnik,  kicsit tsúszik. A Fészbúkon a borítót mindenesetre már közzétette tervezője. Izgalmas olvasmánynak ígérkezik, s nagy megtiszteltetés, hogy az összeállító-szerkesztő Hizsnyai Zoltán sziporkázó előszava után az én írásaimmal indul a könyv. Jelesül ezzel:

Tsúszó Sándor és a komplex létezés

Majd ha a kiadó a hivatalos megjelenést bejelenti, vagy legalább megjelenti a bejelenést, újra írok róla.

Olvasd ezt is: Hizsnyai Zoltán írása a könyv keletkezéséről

Hizsnyai Zoltán


Négykezes


November második hetében beindult végre a központi fűtés a kovácspataki házban, egy réteg ruhában lehet kószálni benne bármerre, ami az előzmények után a fényes luxus érzetét kelti. Igaz, a falakból, a padlóból és a plafonból helyenként még csövek, drótok és különböző profilvasak kandikálnak ki, ahol pedig nem, ott a vakolat hiányzik. Vagy ha az se hiányzik, hát rövidesen hiányozni fog. Egyszóval egy kedélyes, kellemesen felfűtött építési terület a ház. Az ember kezet mos, fertőtleníti friss kézsebeit, a régebbieken felfrissíti a kötést, lefújja a port a billentyűzetről, és már írhatja is a soros naplót.

A tervek szerint már régen keresztbe tett lábbal kéne üldögélni a fotelban, és csak arra lenne szükséges fokozott figyelmet fordítani, hogy a háttámlára helyezett nippek el ne mozduljanak. A tsúszást – néhány váratlan adminisztratív és technológiai mellékkörülmény mellett – kétségtelenül Tsúszó Sándor okozta. Az azóta talán már ki is nyomtatott nagyszabású Tsúszó-breviárium leadási határideje ugyanis épp egybeesett a kétkezi munka dandárjával. Kétkezi munka volt ugyan az előbbi is, két, ennyire különböző dolgot egyszerre csinálni mégsem volt egyszerű, de megment. Noha időnként kézzel-lábbal játszottam a négykezest. (Vö.: „noha” szlovákul „láb”)

Aki nem tudná, régiónk géniuszának megtestesítője, Tsúszó Sándor, a nagy hatású író, gondolkodó, képző-, beszélgető- és elhallgatóművész idén lett (volna?) száznégy és fél éves. A jubileumi könyv összeállítása közben – munkámat megkönnyítendő – megalapítottam a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központot (TSKDK). Mivel azonban jobb híján saját hatáskörben önmagamat neveztem ki a TSKDK örökös megbízott elnök-főigazgatójává, beosztottjaim viszont egyelőre nincsenek, az elvégzendő munka mégis teljes egészében rám hárult. Végül is a kazánház olyan lett, hogy elmenne egy sci-fi díszleteként is, és ráadásul olcsón ontja a drága meleget. Miközben paralel két breviáriumra való anyagot sikerült összegyűjtenem.

Alábbi nyilatkozatot a kétkezi munkák hevében adtam ki, mellesleg. Eddig senki sem közölte, és a könyvbe sem fért bele. Pedig igen fontos!

„A Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ nyilatkozatban cáfolta azt a képtelen állítást (amelyet tudtunkkal eddig senki sem hangoztatott), hogy Tsúszót a hidegháború éveiben ufók rabolták volna el. A TSKDK-nak a világmérető pánik megelőzését szolgáló állásfoglalása – a felborzolt kedélyeket lecsillapítandó – először is megállapítja, hogy az ufók, vagyis az azonosítatlan repülő tárgyak ember alkotta szerkezetek is lehettek, és nem kell őket feltétlenül kapcsolatba hoznunk a földönkívüliekkel, mint ahogyan azt a szóban forgó (máig fel nem bukkant) képtelen állítás sejtetni igyekszik.

A Kárpát-medencei Ufókutatók Világfóruma saját nyilatkozatában ezzel egyetértve leszögezi, hogy Tsúszónak földönkívüliek általi elrablását semmilyen megalapozott tényadat nem támasztja alá, annál több jel mutat viszont arra, hogy a költőóriást elragadó azonosítatlan repülő tárgyak azon szerkezetek közül valók voltak, amelyeket az amerikaiak a Roswell mellett 1947-ben lezuhant ufó roncsaiból rekonstruáltak. A roswelli ufó pedig – amint az később bebizonyosodott – nem volt más, mint a szovjetek által zsákmányolt második világháborús német titkos fegyver, a Horten 229-es sugárhajtású gép. A furcsa szerkezet személyzete négy, dr. Mengele közreműködésével kitenyésztett mutáns gyermek volt, és Sztálin parancsára vezérelték távirányítással az Egyesült Államok fölé, hogy ott Orson Welles tömegpánikot okozó 1938-as rádiójátéka mintájára tömeghisztériát keltsenek, a mutáns gyerekek azonban elbabráltak valamit a vezérlőpulton, aminek következtében a náci ufó földnek csapódott.

Tsúszó Sándort 1954-ben tehát korántsem földönkívüliek ragadták orvul magukhoz, hanem az Egyesült Államok kormányának megbízásából rabolta el egy Horten 229-es kötelék, mégpedig azért – és a földönkívüliek csak itt jutnak némi szerephez az emberrablásban! –, mert Eisenhower elnök úgy ítélte meg, hogy hazánk nagy szülöttének jelenléte nélkülözhetetlen azon a megbeszélésén, amelyet február 20-ról 21-re virradó éjjel a kaliforniai Edwards légi bázison folytatott a földön kívüli civilizációk képviselőivel.

A Tsúszó Sándor földönkívüliek általi elhurcolásával kapcsolatos (szárnyra kapni készülő) alaptalan híresztelést – amelynek nyilvánvaló célja az idegen civilizációk otromba bemocskolása – a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ határozottan cáfolja, és a Tsúszó-tisztelők bölcs önmérsékletében, elhivatottságában és jó szándékú világra nyitottságában bízva várja a nagy idők további eljövetelét.”

És akkor még az ezerliteres pufferről, a komputervezérlésű kazánról, a három regulátorról, a négy szivattyúról és a számtalan szelepről, szerelvényről, hő- és nyomásmérőről nem is beszéltünk!

2011. december 16., péntek

Elvtársak, itt a vége!

Nem mennek jól a dolgok Magyarországon. Náci nézetek settenkednek be a színházba, Horthy-korabeli képére formálnának egy szimbolikus erejű teret, átkeresztelik az utcákat, magát az országot is. Szűkül a sajtószabadság, meginog az igazságszolgáltatás, hatalom ittas garázdák farigcsálják az alkotmányt. Lenyúlta a magánpénztárakat és már a Nemzeti Bank devizatartalékaira ácsingózik a kormány. Menekül az országból a tőke, maga az IMF is. Abba kellene ezt hagyni, fiúkák!

Merthogy - most már ezt egyre elképzelhetőbbnek gondolom - el lesztek zavarva. Jön a népharag.

Virtuálisan ezúton csatlakozom a Szolidaritás akciójához. Magam is gúnycédulával illetem a demokráciát megcsúfoló és a magyarságot vesztébe vezető miniszterelnököt.



Lásd még: Elvtársak, itt a végeElvtársak, itt a végeElvtársak, itt a végeElvtársak, itt a végeElvtársak, itt a vége • Lemondott Orbán Viktor • Lemondott Orbán Vilktor • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondott • Orbán Viktor lemondása 

Egyébként pedig:

2011. december 14., szerda

21 év multán

Kő és árnyék – hamarosan!

Több mint két évtizednyi szünet után, úgy tűnik, újra lesz kötetem az ungvári Kárpáti Kiadónál. Sok-sok új vers – és válogatás a régebbiekből. Kétszáznál több opusz… A legutóbbiakkal indul – és visszalépeget a pálya elejére.
Csönge elkészítette borítótervet, az anyag betördelve – rövidesen megy a nyomdába. Aztán a könyvtárakba. Üzletekbe nem…
Ugyanis a kiadási konstrukció eléggé sajátos: a könyv megjelentetését a karpátaljai megyei adminisztráció finanszírozza úgy, hogy megrendelte a könyv kiadását a Kárpátitól. A teljes példányszám a megrendelőt illeti, amely  ingyenesen átadja a könyveket a megyei könyvtári hálózat használatába.
A kötet címadó verse >>itt olvasható
Hogy Sorsomhoz szegezve c. 1990-es verseskötetem óta miért nem jelent meg tőlem semmi a Kárpátinál, annak számos oka van. A lényeget itt igyekeztem összefoglalni: »tovább…

2011. december 4., vasárnap

Lokális hermetizmus?


A Kortárs oldalán most vált elérhetővé Csordás László A felkészüléstől a szétszóródásig című írása. Nem karok róla hosszan értekezni, bizonyos szempontokat-problémákat korábban a szerzővel már magánlevelezésünkben tisztáztunk, de néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem..

Elsőül örvendetesnek gondolom, hogy (egy-két korábbi hasontárgyú írásától eltérően) ezúttal, igen helyesen, a problémák felől közelíti meg témáját és bizonyos szakmai szigorral igyekszik számba venni a fiatalabb tollforgató generáció egyes tagjainak teljesítményét. Fontosnak tartom, hogy a korábbi (már-már komikus) túlértékelések helyett most a kritikus észrevételek dominálnak, még ha ezek esetében gyakorta mások idézetei mögé bújuk is. Helyesen látja és érzi a jelentős hiányosságokat, nem állítja sem azt, hogy lenne új írógeneráció, sem azt, hogy ennek kibontakozásához elegendő szellemi muníció állna rendelkezésre.

Másodjára meg kell jegyeznem, hogy bár a korábbi túlértékelésektől jobbára tartózkodik, továbbra is hiányolom a pontos különbségtételt a valódi és a dilettánsnak méltán nevezhető irodalmi produktumok között. Persze érzem helyzetének nehézségeit is: akivel egyik nap együtt utazom, szereplek, sörözök, arról kínos lenne másnap leírnom, hogy süvöltő fűzfapoéta vagy két lábon járó közhelygyűjtemény. De ha ilyesmit nem is hánynék a haverom szemére, Tersánszkyhoz talán mégsem hasonlítanám... És (egy másik esetben) a botladozó suta sorok egymás alá rakása esetben semmiképpen nem céloznék a költői hermetizmusra. Amely irányzat azért pár világhírűvé vált költőnek köszönhetően kicsikével magasabb fán lakik.

(Mégsem vethetek a szerzőre követ, hiszen a „hőskorban” én is inkább csak a pozitívumokat kerestem „harcostársaimban”. Én is azt hittem, amit talán most Csordás, hogy jó ügyet szolgálok a tupírozással. Főleg, ha a tét nem kisebb, mint a kárpátaljai magyar irodalom létének a bizonyítása. Ma már ellenkezőleg gondolom mindezt, de belátom, hogy az esetleges kései értelmezéshez egy ilyenfajta korai tapasztalat nem spórolható meg.)

Végül: azon már túlléptem, hogy az olyanfajta írásbeliségnek a létjogosultságát eleve megkérdőjelezzem, mint amilyent helybéli alkotóink zömének tollából olvashatunk. Hajlandó vagyok elhinni (Csordásnak is), hogy az ilyen sutácska versírászatnak és nyökögő történetmondásnak is van „lokális értéke”. Ám ha lokális, akkor helyén kell kezelni.

2011. december 2., péntek

2011. november 14., hétfő

Interjúk és ugratások

A Tejmozi továbbra is ad elfoglaltságot. Alighogy megjelent egy korábban készült interjú az igen színvonalas ART.CO című művészeti magazinban (sajnos csak az elektronikus változatban, a korábbiaktól eltérően új lapszámuk nem jutott el a nyomtatógépig), máris újabb kérdéseket kaptam, a hét második felét ezek megválaszolásával töltöttem, ma meg is jelent a BárkaOnline oldalán, talán sikerült még újat mondanom a Tejmoziról és magamról - bár az ismétlődések most már elkerülhetetlenek, a regény keletkezéstörténetét legalább harmadszor mesélem el újra.
De érkezett magánérdeklődés is: levélben tudakolja egy kedves olvasó, nevezzük Tábori Bendegúznak, miért is került a Nobel-díjra való utalás a regénybe, mire céloz ezzel főhősöm. Végigolvasta a könyvet, de nem talált rá magyarázatot. Valamiféle kikacsintást vagy inkább tényleges ambíciót vélt felfedezni ott, ahol csak önirónia van. Ezt megírom neki. Láthatóan nem érti, mert következő levelében rákérdez: mégis, milyen kategóriában várom a Nobel-díjat. Ennyit válaszoltam: Tábori Bendegúz kategóriában.
A vonatkozó részlet a regényből:
És most már mégsem szabadulhatok nagy tévedésemtől, képletbe kell írnom anyanyelvemet, be kell fejeznem a megfeleltetések és hozzárendelések teljes rendszerének a kidolgozását, függvényekre és változókra, determinánsokra és deriváltakra kell bontanom minden szószerkezetet, indexálnom kell minden idiómát, mátrixba írnom a grammatika megengedte összes lehetséges variációt.
    A cél az lenne, hogy végül ne létezzen, ne létezhessen olyan szöveg, amely ellentmond a kínnal felállított végső nagy egyenletnek. Hogy attól kezdve minden behelyettesíthetővé, kiszámíthatóvá váljon, és a nyelvi események ne legyenek egyebek megoldási gyököknél. Akkor hátradőlhetnék és várhatnám a Nobel-díjat. Ám ez a cél a hozzá vezető utak sokasodásával nemhogy közeledni nem látszik, hanem egyre inkább belevész a hamis alapfeltevés keltette homályba.
Utóbb egyébként arra gondolok, ennyire értetlen és iróniára ennyire süket olvasó aligha olvasná végig a könyvemet, meglehet, újra K. I. atyai jó barátom ugratásáról van szó, aki azért tért át más műfajra, mert álnéven küldött versei mögött mindig felfedeztem a valódi szerzőt.
Regénybéli nyelvész hősöm egyébként alighanem büszke lenne a magyar nyelv napja alkalmából tett bejelentésemre: Hamis igemód, semmis szám, kétharmados szám
Fejes László nyelvész egyébként ezt a nagyon találó és szakmailag megalapozott megjegyzést fűzte nyelvújításomhoz:
@BéDéKá: Kétségtelenül érdekesek újításai, de felhívnám a figyelmét, hogy a magyar a kettős tagadást kedveli, ezért az
Az új adótörvényekkel az állampolgárox jól járnak.
mondat helyett az
Az új adótörvényekkel az állampolgárox jól járfinak.
mondatot javasolnám.

2011. november 4., péntek

A Tejmozi fogadtatása

Igazán nem panaszkodhatom a Tejmozi kritikai fogadtatására. Megjelenésének gyakorlatilag az első hónapjában ezek a kritikák jelentek meg:
A Népszabó és az ÉS révén megvolt a gyorstűz (no jó, vegyük ide a Nemzetet is), reagált egy szakmai portál és két blog. Bízom benne, lesznek komoly kritikák folyóiratokban is.

És mivel ez a blog elsősorban linkküldő hely, álljanak itt ezek is:

2011. november 2., szerda

Új kötet

Jobban szeretném, ha jövőre történne, de alighanem még az idén megjelenik új verseskötetem a Kárpáti Kiadónál. Húsz éve nem adtam kéziratot "idegen" helybéli kiadónak (a sajátomnak a 90-es években néhányat). Kicsit félek is tőle, még mindig élénkek a régi időkben szerzett tapasztalatok. Ez persze már egy másik Kárpáti és egészen más idők járnak, de az állami kiadókra jellemző töketlenkedésektől berzenkedem, mint ahogy a honi kiadói műhelyekre jellemző amatőrizmustól és ficamodott ízléstől is. nagy kérdés, szerzői elvárásokkal felül lehet-e írni ezeket.

Nemsokára kiderül: ma leadtam az anyagot.

(Frissítés: fölösleges volt aggodalmam, nemhogy 2011-ben, de 2011 első negyedében sem jelenik meg a könyv...)